Ha lejjebb megy a szám, feljebb csúszik a motiváció. A szám stagnál, önutálat, feljebb csúszik, halál.
Röviden összefoglalva ennyi a mérlegelés. A tükör viszont más tészta. A tükör a fürdőszobában és a szobában...a tükör a kanál hátán, a mikrohullámú sütő sötét fekete ajtaján, a fényezett szekrényajtón, az emberek szemében.
Azok a démonaim. Tudjátok, kisgyerekkorom óta szeretek összekuporodva leülni. Biztosángban érzem magam olyankor, de van egy hátránya. Érzem a testrészeim magam körül. Érzem a hájas hasam ahogyan összefogom a térdeim a kezemmel és ahogy kilapul a kezem a szorítás miatt és szétterül olyan mértékű utálatot eredményez amit nem lehet elviselni. A tükör igazat mond, a mérleg pedig sokszor cserben hagy, de szükségem van rá, hogy biztosan megőrizzem a kapcsolatot a realitással. A tükör a mérvadó, de a mérleg kommunikál a külvilággal, ha bármi adódik.
A fastom köszöni szépen jól sikerült. Egy turmixolt dinnye szelet becsúszott este de elviselhető a maga 44kcaljával. A mai nap viszont majdnem 600kcal lett. Megint. Szóval ha nem haragszotok nem teszek ki képet, így is gyűlölöm magam miatta.
A súlyom csökkent aminek örülök, viszont kezdem azt érezni, hogy csak akkor lehetek büszke magamra ha nem eszek. Mármint tényleg semmit.
Holnapi terv:
Ps: Igen, nem csal a szemetek. Lesz benne olyan is, hogy fel kell emelnem a seggem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése