Néha nem bírom. Nem, most nem arról beszélek, hogy keveset eszem, hanem, hogy a gyomorgörcs, a pánikrohamtól való félelem, a vagdosási
(A fogyási terv szerint átlagosan szar voltam. Két napig megállás nélkül zabáltam aztán két fast is besikerült de azokon a napokon egész nap aludtam. + a többin olyan 500-600kcalt ehettem. nem mertem megmérni magam. A mérleg mellett érzem ahogy összemegyek egészen picire és elnyel a padló)
Szóval a kiakadás: csak a szokásos. Nekem a családom szeret fájdalmat okozni, ne forgasd a szemed pls. :D Erről beszélek. Minden hobbimat, szavamat le tudnak és szeretnek szólni, gúnyos mosollyal és imádják kézdörzsölve várni a reakciómat. A gond ott van, hogy szociális krumpli lévén nem, vagy rosszul reagálok. Tehát ha sírni kellene én röhögök, ha haragudnom kéne én vállat vonogatok. Igen ám, de ez olyan mértékű önuralmat
Nem akarok depressziós lenni. Egyéb pszichés betegségről nem is beszélve. Ezért gyakran felpofozom magam gondolatban, hogy kapd fel a segged. Ilyenkor kitörlök minden szarságot amit bekövettem tumblr-ön, pinteresten. A depressziót sugárzó képeket stb. De ez 4 éve nem segít...mégis csinálom, mert muszáj tenni valamit. Nem tolerálják az ilyesmit az emberek. Engem is elhagytak a "barátaim". Ez tárgyilagos volt, mert tényleg nem fáj. Csak tudom, hogy fájnia kéne ezért megemlítettem. És azthiszem ez a baj a depresszióval is. Pontosan tudom, hogy mit KÉNE de nem vagyok rá KÉPES...
(Holnap normális bejegyzés lesz és reményeim szerint sikeres)
Legyetek hát szemtanúi egy felpofozásomnak. Legfőképpen a bátyámért és azért az egy szem barátnőért akim maradt.
Holnap jövök bejegyzéssel. Elmegyek kocogni, tartom magam az 500kcal és ígérem edzek megyek edzek ígéret bla bla bla.
Inkább írjatok kommentet ha van kedvetek. Legyetek része a "Pofozzuk fel Blueberryt" projektnek. Titeket mi motivál a fogyásra? Vagy a sportra? Mi motivál arra, hogy minden nap felkeljetek és éljetek? (A gyógyszer nem játszik! XD)
Ps: tudom, hogy kicsit összevissza és túl sok a barom smiley...ne haragudjatok. Az utóbbi napokban tényleg rosszul voltam viszont nem akarok depresszió blogot csinálni ebből a szarkupacból. GB
Szia, liba vagyok ha emlékszel még rám, kicsit eltűntem úgy mindenhonnan. Nagyon jól írsz es bejön ez a blog :) hát igen, muszáj lesz osszekapni valahogy magad de nagyon ügyes vagy hogy ezt el tudtad határozni mert én meg azt se.. es hogy vagy? szerettem veled beszélni
VálaszTörlésSzia <3 én is szerettem veled beszélni és most is bármikor itt leszek ha szükséged van valakire akivel motiválhatjátok egymást és csak úgy amúgy is itt vagyok :D köszönöm szépen, hogy olvasod. Jelenleg béka segge alatt vagyok de remélem lesz jobb is. Te pedig meg fogod találni azt a pontot ahonnan elhatározod magad. Biztos vagyok benne
Törlés